A szeretet megértése
Ahogy haladtam előre az élet rögös útjain, úgy
tárultak elém újabb és újabb kapuk, amelyeken belépve, olyan világ tárult elém,
amelyet korábban nem ismertem.
A szeretet vezérlete természetesen mindvégig az útitársam
maradt, bár rá kellett jönnöm, hogy a „szeretet” sokkal többet jelent és nem is
abban a formájában kell értenem, mint ahogyan azt korábban értelmeztem.
A mai látásmódon, ha visszatekintek egykori önmagamra,
nagyban megváltozott. Az előző részben írt „gyakorlatok” beépítésével a tudatom
elkezdett változni, megértések, belátások születtek meg bennem, lassan oszlott
a köd, amely addig elfátyolozta a látásomat dolgokról, helyzetekről. Egyre tisztábban
kezdtem érzékelni helyemet a világban, megérteni a dolgok valóságát.
De mit is tettem, hogy folytattam utamat?
Gyakorlatilag elkezdtem az önismeret útját járni, úgy,
hogy ez nem volt tudatos lépés. Valami sokkal nagyobbat kerestem és igazából észre
sem vettem, hogy közben magamra leltem…. J
Amikor az ember elindul egy úton, tényleg nem tudja,
hol fog kikötni, még akkor sem, ha konkrét célja van… - sok könyv foglalkozik a
célkitűzéssel, egyre több motivációs tréner hangsúlyozza a célok fontosságát… „ha
nincs célod, olyan vagy mint a tengeren vergődő hajó, mindig arra megy, amerre
a szél fújja…”
Az ember élete során sok célt meghatároz, hogy mi
mindent szeretne elérni. Sok olyan célja van, ami anyagi természetű, ami
leginkább anyagi szintű tanuláshoz és pénzhez köthető. Amikor én is elkezdtem a
nagybetűs életet élni, engem is vezérelt a jobb, a gazdagabb élet elérése, hiszen
akkor majd biztosan boldogok leszünk. Hamar rá kellett jönnöm, mert az élet „rákényszerített”,
hogy nem feltétlenül működnek így a dolgok. Miután az erőfeszítéseim nem vittek
előre puszta anyagi minőségben, elkezdetem befelé fordulni. Na, nem a
depresszió irányába, hanem a belső önvalóm felé…J Akkor jöttem arra rá, hogy az emberi kapcsolatok
milyen sebezhetőek, holott nem kellene, hogy így legyen, hiszen mindent a
szeretet fényében teszünk. Vagy mégsem?
Ahhoz, hogy valaki elérje célját, sok emberrel kell
kapcsolódnia. Egyedül senki nem jut sehova. Az csak látszólag van úgy, hogy
egyedül érte el, de a valóságban mindig van valaki/ valakik, aki/akik segítenek
céljaink megvalósítéséban, elérésében. Amikor az ember elindul céljai irányában, az első
néhány lépésnél nem a segítőkkel találkozik, hanem azokkal, akik "szeretetből" ugyan, de épp az ellenkezőjét teszik. Le akarják beszélni, hiszen ők már
tudják, hogy nem jó irányt választottál, nem helyes a cél, amit kitűztél. Ilyenkor
van, hogy jön az elbizonytalanodás, hisz tényleg a szeretteink, azok, akik
jobban tudhatják, tényleg a legjobb barátaink, akik figyelmeztetnek a rossz
irányra, stb. Mindezt persze puszta szeretetből, abból a szeretetből, amely
összeköti az embereket. Természetesen, azért írok erről, mert ez velem is
megtörtént. Elgondolkodtam hát, hogy miféle szeretet az, ami nem támogató,
hanem akadályozó, ami nem bátorító, hanem eltántorító, ami nem örül a fejlődésnek,
hanem gátolja azt?
Évek múltán, amikor a bahá’í hittel találkoztam,
választ kaptam a kérdésemre.
’Abdu’l.Bahá azt mondja: „Az a szeretet, amely barátok
között létezik, nem (igazi) szeretet, ugyanis az esetlegesen változó; ez tehát
puszta rajongás. Ahogyan a szél fúj, a zsenge fa hajladozik. Ha keletről fúj a
szél, a fa nyugat felé hajlik, ha pedig a szél nyugatira megfordul, akkor a fa
kelet felé hajlik. Ez a fajta szeretet az élet esetleges körülményeiből adódik.
Ez nem szeretet, hanem csupán ismeretség; és mint olyan, változékony. Két
lelket ma látszólag szoros barátságban látsz egymással; holnap azonban ez az
egész talán megváltozik. Tegnap még készen voltak életüket adni egymásért, mára
azonban kerülik egymás társaságát! Ez nem szeretet; hanem a szív hajladozása az
élet esetlegességei szerint. Amikor elmúlik az, ami ezt a „szeretetet” életre
keltette, a szeretet is elmúlik; valójában ez nem a szeretet.”
Megértettem hát, hogy az emberek közti szeretet esetleges,
és ahhoz, hogy én határozottan tudjak haladni az utamon, nem erre a szeretetre
van szükségem. Sokkal erősebb és tartósabb szeretet szükséges ahhoz, hogy az
ember fejlődni tudjon. Nagyon fontosnak tartottam és tartom ma is, hogy
tisztában legyünk a szeretet fogalmával a szeretet lényegével. Ha tudjuk, hogy
mi a szeretet, akkor nem fogunk eltévelyedni, nem fogunk másokat hibáztatni a
saját tehetlenségünkért. A szeretet erőt fog nekünk adni, hogy felvállaljuk
magunkat, felelősséget vállaljunk tetteinkért. A szeretet megértése olyan kaput nyit meg az értelem útvesztőjében, amely a szívvel köti össze a láthatatlant és
ad neki tiszta tudatosságot.
Tovább idézve ’Abdu’l-Bahát, aki azt mondja, hogy négyféle
szeretet van.
„Az első; az,
amely Istentől árad az ember felé; ez
a kimeríthetetlen kegyelemből, a kiáradó Isteni fényből és a mennyei
megvilágosodásból áll. Ezen a szereteten keresztül nyer a létezés világa
életet. Ezen a szereteten keresztül kapja meg az ember a testi létezés
adományát, mígnem a Szentlélek lehelete – ugyanezen szeretet – által eléri az
örök életet és az Élő Isten képmásává válik. Ez a szeretet a forrása minden szeretetnek
a teremtés világában.
A második; az a
szeretet, amely az embertől Isten felé árad. Ez a hit, az Istenihez való
vonzódás, az elragadtatás, a fejlődés, a belépés a Mennyei Királyságba,
részesülve Isten Bőséges Adományaiban, valamint a Királyság fényei által való
megvilágosodás. Ez a szeretet a
forrása minden jótékonyságnak; ez a szeretet okozza azt, hogy az emberek szíve
a Valóság Napcsillagának sugarait tükrözi vissza.
A harmadik; Isten
szeretete saját Énje, avagy Önmaga iránt. Ez az Ő Szépségének átlényegülése,
megdicsőülése, Önmaga visszatükröződése
Saját Teremtésének tükrében. Ez a szeretet valósága, a Legősibb Szeretet,
az Örökkévaló Szeretet. Ennek a
Szeretetnek egy sugara által létezik minden más szeretet.
A negyedik; az a
szeretet, amit ember-ember iránt érez. Azt a szeretetet, amely a hívők szívei
között létezik, a lelkek egységének eszménye ihleti. Ez a szeretet Isten megismerésén keresztül érhető el, mely által az
emberek meglátják az Isteni Szeretetet a szívben tükröződni. Mindenki Isten
Szépségének visszatükröződését látja a másik lelkében, és megtalálva a
hasonlóságnak ezt a pontját, a szeretet által vonzódnak egymáshoz. Ez a
szeretet az összes embert egyetlen tenger hullámaivá teszi, egyetlen égbolt
megannyi csillagává, és egyetlen fa gyümölcseivé. Ez a szeretet az igaz
egyetértés megvalósítását és a valódi egység megalapozását fogja elhozni.”
Ha elgondolkodunk a szeretet fogalmán, lényegén, nem lesz nehéz rá jönnünk, hogy nem létezik más, csak a tiszta, feltétel nélküli szeretet, ami a létezésünk alpja, az életünket meghatározó belső iránytű. A tudatosság nem a könyvek lapjain található...a szívben lakozik, melynek ajtaját csak a szeretet képes kinyitni, az igazi, feltétel nélküli Isteni szeretet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése